Sziasztok :) 

Nos, a héten nem igazán sikerült írnom, elég sok volt a tanulnivaló, raádásul még tegnap is hatra értem haza. Ma viszont fogtam magam, és folytatni kezdtem a történetet. Mutatok nektek egy kis részletet, habár még lehet átírom, de nem hiszen. 

            A házba belépve nyugodtan nyugtáztam, hogy minden ugyanúgy maradt, ahogy Daniellel hagytuk, mikor elmentünk. A nappali mellett gyorsan elmentem, egyenesen a alagsorhoz vezető ajtóhoz siettem. Viviannel rengetegszer próbáltunk már bemenni, de ahogy felidéztem magamban, soha nem sikerült. Csak az álmomban jutottam be.

            Ahogy rájöttem erre, rögtön vissza akartam fordulni. Egy gyors próbát megtettem, de mikor az ajtó ellenállt, hátrébb is léptem. Minek is kellett én idejöjjek? Cirmi nyávogni kezdett, aztán besurrant egy résen, amit eddig észre sem vettem.  Kicsit beljebb nyomtam az ajtót, aztán macskám után eredtem. 

      Míg Cirmi ügyesen ugrált le a lépcsőfokokon, én a meglepetéstől, hogy sikerült bejutnom ide, sikerült egy hatalmasat buknom. Felnyögtem és a homlomokhoz kaptam, ahol fájdalmat éreztem.  

A kész fejezetet vagy ma, vagy holnap felrakom. 

Zselyke